eljött a nap, amikor elvesztettelek
becsuktad az ajtót
és én meghaltam veled
az űrben
amit a közhelyek uralnak
közröhejes magányban
zsúfolt világban
ami megmaradt az ki tudja mit ér
egyszer hittem azt, ez minden
és teérted él
ma már nem számít egykor mi az miatt ért
már nem érted a sorokat és a dalokat
már nem tudod merre járok amikor ölellek
mást jelent a telihold
mást, mint a legelső jelentett
az emlék is elhalványul veled
de nem tudom
továbblépni miért nem lehet
egy másik nap
egy másik híd
egy másik arculat
mégis valami ugyanaz marad
átlagos, tudom, mégis ez van
csak fázok, meztelen nélküled
és nem tudom, merre menjek
és mit tegyek
ami van hiábavaló
csak nézd a lépted
figyeld merre visz
a víztükör árnyában
ott leszek én
ott vagyok
ahogy voltam
egyszer rég
