Rose and Lily

nem fájt mert nem fájhatott nekem csak jó jó juthatott ki tudja miért nem panaszkodok nekem csak jó jó juthatott jó volt az is ahogy már nem lehet elszállt a láng is nincs(en) már veled jó volt az is ahogy már nem lehet jó volt az is ahogy szabad…

elfogyott minden mi megkopott megfagyott itthagyott az a villamos ami erre sohasem járt talán merre talán ez világ az amibe érkeztem érkeznem kellett kérdeztem eleget nem kaptam neveket sorol amit életnek hívnak nézem az arcokat és hányadiknak hívnak egy és még…

eljött a nap, amikor elvesztettelek becsuktad az ajtót és én meghaltam veled az űrben amit a közhelyek uralnak közröhejes magányban zsúfolt világban ami megmaradt az ki tudja mit ér egyszer hittem azt, ez minden és teérted él ma már nem számít egykor mi az miatt…