Rose and Lily

hullanak a fák
hallom a hangjukat

hallom a hangodat
elvirágzol s lábam
között állsz
némán

ágaid csapkodnak még
tüskéid tépnek
húsomba mélyednek
kérged arcomban érzed

nyílik
évgyűrű
érett
gondolat

mint egy fuvallat
adom neked
magvamat
elülteted

megérett
termésedet
nekem hagyod
és Isten veled

nagyon fáradt vagyok
és te nem vagy itt

tudom, hogy itt vagy
mert bennem élsz

mégis, most Istenhez
fordulok, hogy megosszam kínjaim

úgy várom, hogy megjöjj
elfáradtam

nem adom fel
még nincs itt az időm

de alkonyi szél fúj az ablak előtt

várom, hogy megjöjj

még nem adom fel
itt leszek

csak nagyon fáradt vagyok
és nélküled öreg

ha most abbahagyom
semmivé lesz minden

amiben hittem
te, én és a gyerekek

és világ, hogy jobb lehet
még nem adom fel, még nem lehet

fáradt vagyok
várlak még

hogyha mennem kell
készen állok
útján megy tovább
amit még itt hagyok

csak mondd merre az út
közhelyes tudom
egykor veled indultam
most egyedül folytatom

soha nem hittem
ez így is lehet
mit tegyek
elmúltam benned

egy végső viszlát
amit már nem adok át
végiggondolom
ami még mindig fáj

szememben ami nő
csak egy porszem
mindjárt elmúlik
mint te is velem

szememben ami nő
csak egy porszem
minden elmúlik
ahogy te is velem

ez a dal is addig tart ma
amíg a gondolat tegnapja
zenekar is lett volna
hitük míg a pénzem tartja

jó, jó, jó így egyedül
frontvonalon állva
vállamnál a szél fütyül
tömött sorokban

menekül
kinek érdeke tartja
egyedül
hagyja míg a másik marja

a szabadságot
mi nem jelent már sokat
a szabadságot
mi nem jelent már sokat

önkéntes rabok és szolgák
közhelyemberek
minden amire vágytál
már tönkrement

én is vártam rád
azt hittem eleget
melletted állva
felejtem amit lehet

jó, jó, jó így egyedül
frontvonalon állva
vállamnál a szél fütyül
tömött sorokban

menekül
kinek érdeke tartja
egyedül
hagyja míg a másik marja

a szabadságot
mi nem jelent már sokat
a szabadságot
mi nem jelent már sokat

önkéntes rabok és szolgák
közhelyemberek
mindenki akire vártál
már tönkrement

én is vártam rád
azt hittem eleget
melletted állva
felejtek amíg csak lehet

ez a dal is addig tart ma
amíg a gondolat holnapja

az idő
elfogyott
belőlem
még itt vagyok
még lélegzem
egy nagyot
és elengedem
amit soha nem tettem

bennem egy tenger
vált ketté
kiszáradt minden
ahogy rád nézek
már nem tudom
hol veszett el
egyszerre minden

egy hang
szüntelen
de nem értem
meg sem hallom inkább
jobb a tudatlanság
az csak fáj
egyszerűbben fáj

talán
egy nap felébredek
és más lesz
de nem hiszem
ahogy múlnak az évek
percük elsiet
valami megváltozott
megtört (bennem)

itt mászik
a bőrömön
siklik
a kétely

megnyalja a számat
és kérdez

mondd hogy miért nem
mondd hogy kiért nem
miért nem válaszolsz
ez egyszerű

ha megtalálnám
ami nem veszett oda
más lenne a holnap
létezne a ma

mondd hogy hova ment
mondd hogy hova lett
miért nem válaszolsz
ez egyszerű

segíts keresztül
mély a szakadék
és továbblépni minek
mondd minek

mégis minden elromlott
nézd az óra a falon
minden mi volt elmúlt
közhelyesen mosolygunk
még egymásra
mikor olyan napon hazudunk
mint a mai
és nem mossa el a tengerár

még emlékszem amikor határtalanok voltunk
amikor voltak szavak
és hitek egymásban és egymásért
banálisan mégis őszintén

ez van
kit érdekel
én maradok
te meg bemész
egy másik szobába
és én még várom
hátha visszajössz
de mégsem

ha jönnél is
fáradt szeretkezés
az mi maradna
roncsolva mindazt
mitől már csak menekülünk
megadott állapotban
egyhelyben sodródva
semerre sem jutva


ez vagyok én neked
és te nekem
senki nem tudja
mi tart még egybe
régmúlt örömök
kusza reménye
igazvolt vágyak
emléke
gyermeki álmok
múló szeszélye

itt vagyok, s te ott vagy
messze (a fotel)
gyere közelebb
ne menekülj el
akarlak érezni
mint ahogy régen volt
sokminden múlt már el
miért ne legyen
ahogy egykoron
amikor még szerettél
tegyél úgy ahogy nem érdekel
legyen őszinte
minden emlék

itt ez az éjj
csak a tiéd és az enyém
miért ne menekülhetnénk
egymásba együtt
csak most az egyszer
ahogy volt rég
szavak helyett ölelnél
és mindent ígérnél
lenne holnap
és hinném
ahogy minden
minden
megfagy

miért ne hinném
hogy lenne holnap
amit semmi el nem moshat
miért ne hinném
még az enyém vagy
ahogy szó el nem mondhat
miért ne hinném

vagyok
egy írásgyakorlat
írok rólad
mintha igaz lenne
ami már nem
akarom
szenvedjem
mint régen
barátom
minden elmúlt már
kit érdekel
maradt a sóhaj
tenném ma is
az ígéret nem törik meg
valami megváltozott
kicseréltek benned
legyen úgy
ahogy egyszer sem volt
ahogy nem fáj a bánat
és közhelyesen bár
de élünk a mának
ahogy vágyunk és várunk szüntelen
napból este legyen
olvadni egymásba
senki ne mondja meg
miért ne lehetne

csak add meg azt ami elveszett
csak mondd azt amit nem lehet
csak tégy úgy ahogy nem lehet
csak úgy ahogy lehet
csak úgy ahogy lehet

itt vagyok
mint egy írásgyakorlat
írok rólad
mintha rég igaz lenne
ami már nem volna
és mégis
lásd
én akarom
hogy szenvedjem
mint régen volt rég
én mondom neked
barátom fehér papír
minden elmúlt már
te vagy az életjelem
passzív
de kit érdekel
ez maradt a sóhaj
az ölelés
és a szex
emlékszem még a napos időkre
amikor sétáltam vele
mint fiatalok
tenném ma is
veled
ahogy az ígéret nem törik meg
benned
valami megváltozott
kicseréltek benned
engem
és amerre járok
amit csinálok
akire vágyok
mind az, ami te voltál és lehetnél egykor
legyen az most úgy
ahogy egyszer sem volt
úgy ahogy nekünk egyszerre jó
ahogy igaz a jelen emlék
ahogy ölelsz és úgy is gondolsz
ahogy nem fáj a bánat
és közhelyesen bár
de élünk a mának
ahogy vágyunk és várunk szüntelen
hogy napból este legyen
olvadni egymásba
mint a sejtekből sejtekbe
senki ne mondja meg
miért ne lehetne
csak add meg azt ami elveszett
csak mondd azt amit nem lehet
csak tégy úgy ahogy nem lehet
csak úgy ahogy lehet
csak úgy
lehet

megpróbálom
elmondani
magyarázni
neked
mit nem is hiszem
hogy lehet

gyere
közelebb
mégha nem is akarsz
már

nézd mi ez ami itt maradt
benned egy sóhaj
bennem egy kérdés
nézd mindaz mi itt maradt
benned egy válasz
bennem egy kérdés
ennyit ér minden
kevés

ha ember lehetnék melletted
újra
egy érintéssel
minden megoldva
lenne
ha lehetne
ami elmúlt

ki tudja miért
kit tudja miért nem
engem nem érdekel
téged nem érdekel
miért van ez
nem tudom
felelj

mi maradt meg
ami elveszett
mennyit ért
legalább neked
mondd mi az
ami elhozta
a jövő múlttá korhadt

hova hullik minden
hova hullik
amibe
akibe
hittem

elmúlik
mielőtt észlelnéd
rejtőzik
egyre csak

hova tűnt minden
olyan homályos
nem látni merről jön
és merre tart
végtelen közhelyfolyó
merre a part

merre a part
és merre tart

ki velem utazik
nevét nem ismerem
rég
csak rejtőz
mint tükörkép

íme itt vagyok
szól a hang
bennem és belőlem

valami valaki
változik
merre tart
hova tűnt
ami aki valaha én voltam

hangok a fejemben
és a fülemben üvölt
egy tébolyult száj

ami az enyém volt
ami az enyém volt
enyém volt
egykor

nem fájt
mert
nem fájhatott
nekem csak jó
jó juthatott
ki tudja miért
nem
panaszkodok
nekem csak jó
jó juthatott

jó volt az is
ahogy már nem lehet
elszállt a láng is
nincs(en) már veled
jó volt az is
ahogy már nem lehet

jó volt az is
ahogy szabad voltam
lánctalpas szavakkal (is)
büszke voltam
jó volt az is
ahogy szabad voltam

jó volt az is
ahogy megváltó lettem
egyszer talán jót (is)
jót is tettem
másért éltem
jó volt az is
ahogy megváltó lettem

de ki vált meg engem
szívem hitelén
adósok hada
lelkem gyötrelmén
rágódnak rajta
szívem hitelén
adósok hada
ki ölel át most
kihűlt a ma (szoba)

jó volt egykor
hogy nem féltem én
szabadon szálltam
(a) vágy tengerén
jó volt hogy egykor
szerettem én

ki vált meg engem
szívem hitelén
adósok hada
lelkem gyötrelmén
rágódnak rajta
szívem hitelén
adósok hada
ki ölel át most
kihűlt a ma (szoba)

énekem megkopott
nem is volt soha
miben hittem elmúlt
nem is volt soha
énekem megkopott
nem volt jó soha
miben is hittem
kihűlt a ma

Eljött a nap
eljött a végre
elvesztettél
vesztettél
végre


Mint a jég
mint a fagyott ég
csak egyek vagyunk
egyedi
egyedül álllók

egymás mellett
fekve
már nem nevetve
csak gúnyrajzba torzulva
ölelések emléke
nem más
mint tébolyult kacaj
múltat idéz
minden illat
és érintés
amit elképzelek
nélküled és veled
hagyom
ahogy a falak
elválasztanak

és élve eltemetnek veled

minden perced eltemeted velem

mint a jég
a hideg éjszakában
közös helyünk
közhelyre szűkölt

vágy farkasa
szűkölve üvölt
némán
bennem és benned
de soha nem felejtve
a tagadást
melyet a meg nem ismerés emelt

olyan vagy, mint a halott nap
már nem táguló univerzum testemen

ha mondanád mi ment el
talán mégsem felejtem...

hát üvöltsd velem
néma ajakkal
elromlott napjaink
kínzó óráink
magányát
amiket együtt töltöttünk
és töltünk
bevégezve
egy életre

ne hagyd itt
ami elveszett

elfogyott
minden mi megkopott
megfagyott
itthagyott

az a villamos
ami erre
sohasem járt talán
merre
talán
ez világ
az amibe érkeztem
érkeznem kellett
kérdeztem
eleget
nem kaptam
neveket
sorol
amit életnek hívnak
nézem
az arcokat
és hányadiknak
hívnak
egy és még egy
ez ami megy
változik vagy el sem megy
nekem néha már egyre megy

talán csak az
akinek arca vagy
talán csak az
kinek a hangja vagy
talán csak az
aki te vagy

eljött a nap, amikor elvesztettelek
becsuktad az ajtót
és én meghaltam veled
az űrben
amit a közhelyek uralnak

közröhejes magányban
zsúfolt világban
ami megmaradt az ki tudja mit ér

egyszer hittem azt, ez minden
és teérted él
ma már nem számít egykor mi az miatt ért

már nem érted a sorokat és a dalokat
már nem tudod merre járok amikor ölellek
mást jelent a telihold
mást, mint a legelső jelentett

az emlék is elhalványul veled
de nem tudom
továbblépni miért nem lehet

egy másik nap
egy másik híd
egy másik arculat
mégis valami ugyanaz marad

átlagos, tudom, mégis ez van
csak fázok, meztelen nélküled
és nem tudom, merre menjek
és mit tegyek

ami van hiábavaló
csak nézd a lépted
figyeld merre visz
a víztükör árnyában
ott leszek én
ott vagyok
ahogy voltam
egyszer rég

amikor a Menny lejön a Földre

végetér minden
megváltozik
csók és ölelés
szemedben a rebbenés
félelem
reszketés
olvad öröm hajnalába
meleg fénytáncba

és a meg nem értések
az árnyak
miket hurcoltunk
és hordozunk még
megbékélnek
s velük mi is
felejtjük álnok önzésünk
és voltunk

közhelyes óráink
kicsorbult lelkeink
álmát hozó
vágytelt utópiánk
közhelyek nélkül éled újjá
mit is mondhatnák

még itt vagyok
s szeretlek