Igaz Szeretet - versek, dalok és írások - útkeresések
HTML
Rose and Lily
Létezik abszolút igazság, az Igaz Szeretet.
Az Úton megélni és megtalálni Őt önmagunkban és egymásban.
Alkotásra lelni, társ-teremtővé válni.
Eggyé válni.
hullanak a fák
hallom a hangjukat
hallom a hangodat
elvirágzol s lábam
között állsz
némán
ágaid csapkodnak még
tüskéid tépnek
húsomba mélyednek
kérged arcomban érzed
nyílik
évgyűrű
érett
gondolat
mint egy fuvallat
adom…
nagyon fáradt vagyok
és te nem vagy itt
tudom, hogy itt vagy
mert bennem élsz
mégis, most Istenhez
fordulok, hogy megosszam kínjaim
úgy várom, hogy megjöjj
elfáradtam
nem adom fel
még nincs itt az időm
de alkonyi szél fúj az ablak előtt
várom, hogy…
hogyha mennem kell
készen állok
útján megy tovább
amit még itt hagyok
csak mondd merre az út
közhelyes tudom
egykor veled indultam
most egyedül folytatom
soha nem hittem
ez így is lehet
mit tegyek
elmúltam benned
egy végső viszlát
amit már nem adok…
ez a dal is addig tart ma
amíg a gondolat tegnapja
zenekar is lett volna
hitük míg a pénzem tartja
jó, jó, jó így egyedül
frontvonalon állva
vállamnál a szél fütyül
tömött sorokban
menekül
kinek érdeke tartja
egyedül
hagyja míg a másik marja
a szabadságot
mi…
az idő
elfogyott
belőlem
még itt vagyok
még lélegzem
egy nagyot
és elengedem
amit soha nem tettem
bennem egy tenger
vált ketté
kiszáradt minden
ahogy rád nézek
már nem tudom
hol veszett el
egyszerre minden
egy hang
szüntelen
de nem értem
meg sem hallom…
itt mászik
a bőrömön
siklik
a kétely
megnyalja a számat
és kérdez
mondd hogy miért nem
mondd hogy kiért nem
miért nem válaszolsz
ez egyszerű
ha megtalálnám
ami nem veszett oda
más lenne a holnap
létezne a ma
mondd hogy hova ment
mondd hogy hova lett
miért…
mégis minden elromlott
nézd az óra a falon
minden mi volt elmúlt
közhelyesen mosolygunk
még egymásra
mikor olyan napon hazudunk
mint a mai
és nem mossa el a tengerár
még emlékszem amikor határtalanok voltunk
amikor voltak szavak
és hitek egymásban és…
itt vagyok, s te ott vagy
messze (a fotel)
gyere közelebb
ne menekülj el
akarlak érezni
mint ahogy régen volt
sokminden múlt már el
miért ne legyen
ahogy egykoron
amikor még szerettél
tegyél úgy ahogy nem érdekel
legyen őszinte
minden emlék
itt ez az éjj
csak a tiéd…
vagyok
egy írásgyakorlat
írok rólad
mintha igaz lenne
ami már nem
akarom
szenvedjem
mint régen
barátom
minden elmúlt már
kit érdekel
maradt a sóhaj
tenném ma is
az ígéret nem törik meg
valami megváltozott
kicseréltek benned
legyen úgy
ahogy egyszer sem volt
ahogy…
itt vagyok
mint egy írásgyakorlat
írok rólad
mintha rég igaz lenne
ami már nem volna
és mégis
lásd
én akarom
hogy szenvedjem
mint régen volt rég
én mondom neked
barátom fehér papír
minden elmúlt már
te vagy az életjelem
passzív
de kit érdekel
ez maradt a…
megpróbálom
elmondani
magyarázni
neked
mit nem is hiszem
hogy lehet
gyere
közelebb
mégha nem is akarsz
már
nézd mi ez ami itt maradt
benned egy sóhaj
bennem egy kérdés
nézd mindaz mi itt maradt
benned egy válasz
bennem egy kérdés
ennyit ér minden
kevés
ha…
hova hullik minden
hova hullik
amibe
akibe
hittem
elmúlik
mielőtt észlelnéd
rejtőzik
egyre csak
hova tűnt minden
olyan homályos
nem látni merről jön
és merre tart
végtelen közhelyfolyó
merre a part
merre a part
és merre tart
ki velem utazik
nevét nem…
nem fájt
mert
nem fájhatott
nekem csak jó
jó juthatott
ki tudja miért
nem
panaszkodok
nekem csak jó
jó juthatott
jó volt az is
ahogy már nem lehet
elszállt a láng is
nincs(en) már veled
jó volt az is
ahogy már nem lehet
jó volt az is
ahogy szabad…
Eljött a nap
eljött a végre
elvesztettél
vesztettél
végre
Mint a jég
mint a fagyott ég
csak egyek vagyunk
egyedi
egyedül álllók
egymás mellett
fekve
már nem nevetve
csak gúnyrajzba torzulva
ölelések emléke
nem más
mint tébolyult kacaj
múltat idéz
minden…
elfogyott
minden mi megkopott
megfagyott
itthagyott
az a villamos
ami erre
sohasem járt talán
merre
talán
ez világ
az amibe érkeztem
érkeznem kellett
kérdeztem
eleget
nem kaptam
neveket
sorol
amit életnek hívnak
nézem
az arcokat
és hányadiknak
hívnak
egy és még…
eljött a nap, amikor elvesztettelek
becsuktad az ajtót
és én meghaltam veled
az űrben
amit a közhelyek uralnak
közröhejes magányban
zsúfolt világban
ami megmaradt az ki tudja mit ér
egyszer hittem azt, ez minden
és teérted él
ma már nem számít egykor mi az miatt…
amikor a Menny lejön a Földre
végetér minden
megváltozik
csók és ölelés
szemedben a rebbenés
félelem
reszketés
olvad öröm hajnalába
meleg fénytáncba
és a meg nem értések
az árnyak
miket hurcoltunk
és hordozunk még
megbékélnek
s velük mi is
felejtjük…