Rose and Lily

itt vagyok
mint egy írásgyakorlat
írok rólad
mintha rég igaz lenne
ami már nem volna
és mégis
lásd
én akarom
hogy szenvedjem
mint régen volt rég
én mondom neked
barátom fehér papír
minden elmúlt már
te vagy az életjelem
passzív
de kit érdekel
ez maradt a sóhaj
az ölelés
és a szex
emlékszem még a napos időkre
amikor sétáltam vele
mint fiatalok
tenném ma is
veled
ahogy az ígéret nem törik meg
benned
valami megváltozott
kicseréltek benned
engem
és amerre járok
amit csinálok
akire vágyok
mind az, ami te voltál és lehetnél egykor
legyen az most úgy
ahogy egyszer sem volt
úgy ahogy nekünk egyszerre jó
ahogy igaz a jelen emlék
ahogy ölelsz és úgy is gondolsz
ahogy nem fáj a bánat
és közhelyesen bár
de élünk a mának
ahogy vágyunk és várunk szüntelen
hogy napból este legyen
olvadni egymásba
mint a sejtekből sejtekbe
senki ne mondja meg
miért ne lehetne
csak add meg azt ami elveszett
csak mondd azt amit nem lehet
csak tégy úgy ahogy nem lehet
csak úgy ahogy lehet
csak úgy
lehet