Rose and Lily

Eljött a nap
eljött a végre
elvesztettél
vesztettél
végre


Mint a jég
mint a fagyott ég
csak egyek vagyunk
egyedi
egyedül álllók

egymás mellett
fekve
már nem nevetve
csak gúnyrajzba torzulva
ölelések emléke
nem más
mint tébolyult kacaj
múltat idéz
minden illat
és érintés
amit elképzelek
nélküled és veled
hagyom
ahogy a falak
elválasztanak

és élve eltemetnek veled

minden perced eltemeted velem

mint a jég
a hideg éjszakában
közös helyünk
közhelyre szűkölt

vágy farkasa
szűkölve üvölt
némán
bennem és benned
de soha nem felejtve
a tagadást
melyet a meg nem ismerés emelt

olyan vagy, mint a halott nap
már nem táguló univerzum testemen

ha mondanád mi ment el
talán mégsem felejtem...

hát üvöltsd velem
néma ajakkal
elromlott napjaink
kínzó óráink
magányát
amiket együtt töltöttünk
és töltünk
bevégezve
egy életre

ne hagyd itt
ami elveszett